A Herkulest a Disney-csapat már az Oroszlánkirály bemutatójának évében, 1994-ben elkezdte rajzolni. A rendezést az Aladdinnal befutott Ron Clements, John Musker párosra bízta a stúdió, akik most sem okoztak csalódást, és összehozták az egyik legdinamikusabb, és legtöbb szexuális töltetű poént (“Lesd meg este, mert a teste istenien fest” és társai) felvonultató Disney-musicalt. A forgatókönyvírók ezúttal a görög-római mitológiából merítettek, de csak nyomokban hagyták meg az eredeti Héraklész-sztorit: Herkulest már nem a félrekúró Zeusz házsártos felesége, Héra akarja elveszejteni, hanem az Olümposz aranytrónusára áhítozó, alvilági isten, Hádész (aki eredetelieg James Woods hangján szólalt meg, de Kulka János még nála is jobb a magyar verzióban).
Hádésszal megszületett a Disney-mesék legcoolabb gonosza. Félelmetesen ördögi, de mellé cinikus és önironikus is tud lenni, főleg amikor a két démonszolgája Bambi-szemű, daloló állatka alakjában settenkedik, és megveszik a Disney merchandise leggyakoribb gumipapucsait is. Az rajzolók gyökeresen szakítottak a stúdió kötelező egyendizájnjával, és a görög vázák nyomán karikatúrába hajló, torz figurákat alkottak ( Andreas Deja, a régi Disney-főgonoszok vezető animátora belsős poénként még Zordont is belecsempészte abba a jelenetbe, ahol Herkules egy legyőzött oroszlán bőrével feszít). Az Oscar-halmozó Alen Menken kísérőzenéje pedig a görög világtól teljesen stílusidegen gospel lett, ami az őrült tempójával és kétértelmű szövegeivel tökéletesen illik a Herkules hagyományokat felrúgó extrémizmusához. Eredetileg olyan híres afroamerikai énekesnők alakították a narrátor múzsákat, mint a Tony-díjas LaChanze vagy a Brodway-veterán Roz Rayan, viszont a magyar változat lányai (Tunyogi Bernadett, Tisza Bea, Fehér Adrienn, Náray Erika és Janza Kata) még náluk is jobbak, nem csoda, hogy még 10 évvel lésőbb is felléptek a Herkules a sztár című dallal.
Walt Disney 